Elöljáróban annyit, hogy ostoba napi időpontok bosszantó pókhálójában, illetve fogságában élünk. Napi munkánk fix időpontban kezdődik, munkaközi szünetünk úgyszintén. Előfordulhat, hogy a jármű, amivel munkába megyünk, "pontos" menetrend szerint jár. Gyermekeink mindeközben pontosan mennek iskolába. Külön időcsapda, ha nekünk kell iskolába vinnünk. A boltok bankok, posta, kormányablak adott időben nyitnak, illetve zárnak. (Különös tekintettel a bankokra.) Már orvoshoz sem mehetünk "csak úgy", időpontot kell kérnünk. Az esti TV műsorunk szintén időkorlátokat szab számunkra. Házhoz szállítás, postai kézbesítés lakáson, várt vendég érkezése, mind-mind nem kivánt időkorlát. Amennyiben rendszeres hobbynk van, azt is a már felsorolt időhálóba kell beszorítanunk. Családi könyvelésünk szintén időt igényel, ráadásul nem lehet vég nélkül elodázni! Így azt is egy konkrét időpontban kell elkezdenünk.

1920 környékén vidéki viszonylatban egyszerű volt az "idő" probléma. Három fő viszonyítási pont volt. Napfelkelte, déli harangszó (templom toronyóra), napnyugta. Ezek segítségével és figyelembe vételével gördülékenyen teltek a napok, mindenki tudta, és tette a dolgát. Órája talán a gróf úrnak, jegyzőnek, na és a vasúti alkalmazottnak volt.

Jelen társadalmunk ezeket az időpontokat nem tartja fontosnak, betartásuk nem "becsületbeli ügy"! Gondoljunk csak a MÁV pontosságára, de még hosszan sorolhatnám. Az állampolgár sem mindig pontos. Gondoljunk csak arra, hogy színházelőadásunk miattuk kezdődik rendre húsz perccel később.

Térjünk át az időmérő órákra. Hogyan néz ki egy idegesítő, talán egy kicsit diktátor karóra? Először is digitális kijelzésű, és hónapokon, néha éveken keresztül nagyon pontos. Ezzel mintegy sugallva, hogy álandóan résen kell lennem, és folyamatosan figyelnem, hogy mindenhová pontosan odaérjek. Továbbá egy kicsit pimaszul figyelmeztet is, hogy folyamatosan múlik az idő felettem. Megerősítésképp, a másodpercet mutató számjegye folyamatosan számlál előre, megállíthatatlanul. A számjegyként kijelzett időpontról csak számítgatás után derül ki számomra, hogy mennyi időm van még a kitűzött időpontig. Egyszerű rápillantással (mint egy analóg órán) nem lehet áttekinteni.

Egy fokkal jobbak, kevésbé idegesítőek az analóg órák. Persze a percmutatójuk látványosan halad előre, de legalább első rápillantásra is jól el tudom helyezni magam, saját napi időbeosztásomban. Az analóg óra nem sugároz diktátorságot, különböző idővel kapcsolatos pressziókat. (Jobban szerethető!)

Eljutottunk a nyugalmat sugárzó karóráig. Ez egy egyszerű, egy mutatós karóra 12 órás számlappal. (Van 24 órás is!) Tehát egy darab mutatója van csak! Nincs kismutató, nincs másodperc mutató. Azzal az egy mutatóval durván öt percnyi pontossággal le tudom olvasni az időt. De nem csak azt. Azonnal látom azt is (egyszerű rápillantással), hogy hol tartok, és hogy állok napi időbeosztásommal. Nem kell sietnem! Senki sem tartja fontosnak a pontosságot. Legalábbis hazánkban nem. Itt egy vezető sem mond le, ha késik a vonat, netán járat (járatok) maradnak ki! (Igen, Japánban ilyesmiér már harakirit is elkövetne a "bűnös" vezető!) Ebben a hazai közegben és "hangulatban" pontosságommal szignifikánsan sok esetben csak magamnak okozok bosszúságot.

Tehát az egy mutatós karóra számomra jelentős nyugalmat sugároz! Igaz, hogy egy hiperaktív javakorabeli "üzletember" nem fog ettől az órától "megnyugodni", sőt nagyon nem! De nyugdíjastársaimnak csak javasolni tudom használatát!

Magam hetvenkettedik éves születésnapomra feleségemtől kaptam egy nagyon szép, egy mutatós karórát. Az óra gyakorlatban is jól produkálta a fentebb leírtakat! Szeretem az órákat, feleségemtől már többféle órát kaptam. Igen, az idegesítő digitális kijelzőset is. Azt is szeretem. Az idő múlása, és ezen belül az óra, mint szerkezet, tudománytörténeti érdekesség. Rengeteg tudás kötődik az idő múlásához. Földrajzi (tájékozódás), mechanikai, fizikai (atomóra), divat, és még hosszan sorolhatnám.